2011. április 24., vasárnap

Húsvéti reggeli (lakto-vega)

Első vega húsvétom ez a mostani. Előző években ilyenkor tudtam le éves hús- és tojásfogyasztásomat - nem mintha nem meglettem volna nélküle, csak láttam, hogy a család mennyire fontosnak tarja az ünnepi hagyományok ezen részét. A tojásfestést bezzeg nem - úgyhogy én bizony még soha életemben nem festettem tojást, és ha így folytatódik, nem is fogok. A locsolók elől is mindig kirándulni mentünk egy darabig; utána meg már el se kellett menni otthonról, úgyse jött senki. A böjtről meg Jézusról nemigen esett szó, legfeljebb az iskolában, meg utána felnőttként igyekeztem tájékozódni mindezekről úgy miheztartás végett. Szóval bőven ráfér az újragondolás erre az ünnepre.

Előre megállapodtunk Istivel, hogy most sem a külsőségekről kell szólnia a húsvétnak. Ahogy karácsony előtt, úgy most is az volt a kérése, hogy ne vigyem túlzásba a sütés-főzést, inkább pihenjek én is. Összeszedtünk pár dolgot, ami jó lenne, és majd megvalósítunk belőle annyit, amennyihez lesz kedvünk és időnk, és jóízűen el is fogy.



Íme a szombati reggelink, hús (és húspótlók - mert az sem a mi műfajunk) nélkül: kenyér, vaj, házi füstölt sajt, friss zöldek (retek, saláta, újhagyma), paprikalekvár, ecetes uborka, tea. A kenyér a tejes Graham kifli tésztájából van, de ezúttal csak kétfelé vettem, téglalap alakúra nyújtottam, feltekertem, ferdén bevagdostam a tetejét, és így sütöttem meg. Ez is igazán finom és jó állagú lett, és csinos szeleteket lehet belőle vágni, például szendvicsalapnak. A sajtot a piacon veszem a kedvenc tejesbácsinktól. Ez most natúr, de szokott lenni mindenféle fűszeres is (paprikás, tarkaborsos, kapros a három listavezető szerintünk), sima és füstölt kivitelben egyaránt. A bolti sajtokhoz képest egyáltalán nem drága, és ez garantáltan tejből van. A zöldek is a piacról valók a néniktől. A lekvár és az uborka pedig saját eltevés.

A kekszek most kimaradtak, csemegének a natúr dió meg mazsola az aktuális kedvenc (korábban anyukám volt a nagy kekszfogyasztó, elsősorban az ő kedvéért sütöttem nagy mennyiségben). Valamilyen egyszerű kalácsot még szeretnék, amolyan változatosságként a kenyerek között.

A konyha helyett pedig ezúttal irány a kert, amíg az időjárás engedi. Szóljon ez az ünnep inkább a tavaszról meg a kikapcsolódásról, hogy aztán újult erővel vághassunk neki a hétköznapoknak.
 

3 megjegyzés:

Latsia írta...

Meglepő címe van ennek a bejegyzésnek, mert én semmi húsvéti-t nem látok az asztalon:-)

És ha nálatok Húsvétkor se tojásfestés, se sonka, se locsolók, se Jézus, se böjt.... akkor nálatok Húsvét sincs.
Akkor meg minek egyáltalán "Húsvéti reggeli" címet adni a bejegyzésnek...
Végülis a Húsvét nem kötelező...

Daisy írta...

Valószínűleg igazad lehet!
Egyre többen ódzkodnak a Húsvét hagyományos ünneplésétől, mégis kevesen mernek változtatni.
Azt hiszem a XXI.században néhány ünnepet meg kellene hagyni a népművészetnek.
Jó pihenést kívánok Nektek!

Dulmina írta...

Ez azért "Húsvéti reggeli", mert húsvétkor ettük. De fogunk nem húsvétkor is hasonlót, amíg tartanak a friss, zsenge tavaszi zöldek. Nekem már gyerekkoromban sem volt egészen érthető, hogy miért csak a sonka-tojás című kötelező kört futjuk meg húsvétkor, és ha a többi nincs, akkor az miért annyira kihagyhatatlan (főleg, hogy előtte a böjt mint olyan mindig elmaradt). Hát most húztam egy merészet, és kihagytam azt is. Vegetáriánusság felé tendálva egyébként egyre kellemetlenebbnek és értelmetlenebbnek éreztem már ezt az utóbbi években, de nem akartam ezen összeveszni szüleimmel. Most, vega és nemkeresztény párommal ünnepelve teljes egyetértés volt közöttünk, hogy nem ragaszkodunk az elveinkbe sehogyse illő hagyományokhoz, inkább a magunk módján próbáljuk kellemesként megélni az ünnepet. Ha pedig már így lett, szívesen megmutatom a blogomban, hogy máshogy is lehet.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails