Számomra az elmúlt tél felfedezettje a fekete retek. Korábban nemigen vettem, mert nyersen nem kedvelem az erős ízét. Megfőzve vagy megsütve azonban sokat „szelídül”. Állagában talán a karalábéhoz hasonlít leginkább így, ízre azonban sokkal karakteresebb, ezért önmagukban jellegtelenebb hozzávalókat érdemes mellétenni. A Nyitott Szemmel magazin vegán receptpályázatára készítettem ezt a különleges kinézetű és ízű fogást, melyet az inspirált, hogy egyszer igencsak nagy méretű feketeretkeket sikerült vennem egy bácsitól a helyi piacon. Sajnáltam volna összeaprítani, így inkább kivájtam és megtöltöttem, mint a karalábét szokás (csak arra télen még várni kell). S hogy mi lett a töltelék? Természetesen belekerültek a kivájt retekdarabok, valamint gabonapehely és kenyérmorzsa, a retekhez szerintem illő, magyaros jellegű fűszerezéssel. Sütés közben kicsit a hagymára emlékeztető illata volt, ízre pedig egészen különleges, a hagyományos vonalra hajazó, mégis más. Kóstoláskor örömmel állapítottam meg, hogy nem feltűnően reformos vagy húspótlós (utóbbi műfaj nem az én világom, és az ordítóan reformost is kihagyom, főleg, ha az íz rovására megy) - sőt, igencsak harmonikus ízt sikerült összehoznom. Ezúttal a Főkóstoló volt még a tesztelő (ő is vega), de bátran feltálalnám mindenevőknek is, ha úgy jön ki.
(Idén már nem aktuális a recept, de a következő feketeretek-szezon elején majd felteszem a pontos mennyiségekkel együtt, és lehetséges egyszerűbb, gyors, hétköznapi változatokat is mutatok a témára.)
1 megjegyzés:
Jól hangzik,bár főzve nem ismerem.Nálunk nincs télen húsleves fekete retek nélkül.Ha megreszeled,kicsit besózva állni hagyod,kicsavarod a levét,már nem annyira erős,bár a náthás szezonban ez nem hátrány:)
Megjegyzés küldése