Jóval az ünnepek előtt megállapodtunk a Gazdával, hogy nem visszük túlzásba a konyházást, csak a kedvencek legyenek, esetleg többször is. Így a lényegi bevásárlást még az ünnepi őrület előtt (november végén) meg tudtam oldani, utána már csak pár apróság kellett még (leginkább a nem eltartható dolgok). Némi rátartással vettem szinte mindent, így a legnépszerűbb csemegékből igény szerint tudtam extra adagot is készíteni, de semmiből nem maradt ki kezelhetetlenül sok és semmi sem megy végül veszendőbe. A dió- és mogyorótöréshez is idejében hozzáfogtam, illetve ha volt egy kis időm, egyéb előkészítő munkákkal haladtam, hogy az aktuális ételkészítés ne nyúljon amiatt fárasztóan hosszúra.
Már az adventi időszakban is többször készítettem házi szaloncukrot. A mogyorósnak volt a legnagyobb sikere, igény szerint pirított mogyoróval a közepében vagy anélkül. A lekváros-diósba most házi fügelekvár került, a kókuszosat pedig az eredeti receptemnek megfelelően aszalt áfonyával dúsítottam. Érdemes volt anno jól összeszedni és leírni ezeket, gyakorlatilag ugyanúgy csinálom évek óta. Mivel gyorsan fogy és nem dekorációnak szánjuk, most sem csomagoltam be őket.
A szaloncukrok mellett cukrozott narancshéj is készült egy adag, melynek többségét csokiba is bemártottam.
Többször sütöttem bejglit, különféle töltelékekkel; a fügelekváros-diós volt a legtutibb! Ezen már csak a görög teasütemény tett túl.
Az ünnepi főétel narancsos kacsa volt, először párolt vöröskáposztával, másodszor meg héjában sült krumplival. A pecsenyezsírt egy kis vajjal pótoltam ki a szószhoz, hogy bőven legyen mibe mártogatni a krumplit.
Szilveszter-újévre egy nagy tál lencsesalátát készítettem, és kolbászt főztem hozzá. (Nem bonyolítottam túl, mert vendégünk volt.)
Saláta, kb. 10 adag: 0,5 kg beluga lencsét beáztattam, majd babérlevéllel, darát borssal, petrezselyemzölddel ízesített vízben puhára főztem. Apró kockákra vágtam 2 répát, 1 paszternákot, 1 fekete retket, és olaj meg víz keverékén puhára pároltam. Mindkettőt leszűrtem, és balzsamecettel meg hidegen sajtolt napraforgóolajjal leöntve összeforgattam. Langyosan és hidegen is kitűnő. (A leszűrt főzőlevekből leves lett, ahogyan a kolbász főzővizéből is később.)
Pozitívumok: Nem estünk túlzásokba se a mennyiségekkel, se a sokféleséggel, se a különlegességekkel. Jóízűen elfogyott minden.
Negatívumok: Pár apróság, amire inkább nem fecsérlem a szót, mert végül lényegtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése