Begyűjtöttem hát mindegyikből egy-két darabot. Amit lehetett, jól megsikáltam, hogy ne kelljen meghámozni; amit meg nem lehett rendesen lemosni, azt persze mégiscsak meghámoztam. Kis hasábokra vágtam őket, s hogy a végén tudjam majd, hogy melyik mi volt, fajtánként sorakoztattam őket egy vékonyan kiolajozott tepsibe.
Balról jobbra: zeller, cékla, petrezselyemgyökér, répa és pasztinák. Alufóliával letakarva bő fél óráig sütöttem őket - így még épp roppanósak maradtak. Közben annyira jó illatuk volt, hogy úgy döntöttem, csak valami nagyon egyszerű mártogató lesz hozzájuk. Íme a befutó:
Igen, csak így simán, még a petrezselyem félretett zöldjét se kevertem bele. Csak kézzel szépen belemártogattam a sült zöldségeket. Nem kívántam hozzá semmilyen fűszert, még sót sem. Inkább élveztem a zöldségek ízét. Személy szerint a pasztinák meg a cékla ízlett legjobban.
3 megjegyzés:
Ez nagyon jól néz ki. Elárulod nekem, hol lehet pasztinákhoz jutni??? Nekem még sosem sikerült :o(
Én a piacon vettem egy öreg bácsitól a hétvégén. Egyébként egy nem túl kényes növény, tavasszal tervezek ültetni a kertembe is - aztán majd meglátjuk, mennyire bírja itt a kiképzést :-)
nyugodtan ültess-vess a kertbe, szerintem simán bírni fogja, nálunk már szinte vadzöldségként is jól el van, bármiféle öntözgetés-gondozgatás nélkül:)
Megjegyzés küldése